2008. december 23., kedd

mi van?


fa: normandiai, talicskával toltam haza, iszonyat nehéz volt, de szép
kaja: hallé+rántott hal+rizs+krumplisaláta+bejgli
hangulatkeltő eszközök: gyertyák, karácsonyi zene, háttérben tévé, benne megy a télapu3, a házat beborítja a rengeteg fényáradat, a kertben lévő növények mindegyikén van villogó színes égő, ami ha sötétedik bekapcsol, és villog, nagyszerű!
konyha: sütőben van valami, jó az illata, és ha kész az íze is, lisztes a pult, és mosogató tele van, jaj ne! mosogatnom kell...a hűtőből ki akarom venni a kólát, mert szomjas lettem, de nem találom, mert tömeg van bent, rotyog a piros hallé, anyámat nem találom a felgyülemlett kajahegyektől
ajándék: megvettem tegnap munka után kutyafuttában, kb. 1órát vett igénybe, nem spiráztam túl, jófej vagyok ;-)
család: emberek itt is ott is, tesznek-vesznek, várnak, állnak, raknak, esznek, elfogyasztják a akajákat, nekem nem jut miattuk, nevetnek, ajándékokat csomagolnak - remélem én is kapok
szomszédok: hú, de furák, túlzásba viszik ezt az egészet, ki se látnak az ajándékcsomagokból, olyan a házuk mint egy karácsonyfa, de gáz, rossz lehet így rákattanni erre
--------------------
summa: ~ 1 M Ft--> hitelfelvétel összege, THM: 267,44%
Tedd kellemessé, gondtalanná a karácsonyodat, térj b e hozzánk üres kézzel, s távozz tőlünk tömött zsebbel!

2008. december 16., kedd

Another day in Paradise

Ma is nagy volt a hajtás, hiába így az év vége közeledtével minden cég rájön arra, hogy bizony az elvesztegetett milliókat most kellene pótolni. Az ember nyomás alatt van ráadásul vannak azok a szerencsések akik egyszerre több dolgot is csinálnak ebben az időszakban, meg amúgy is... sulis zhk, vásárálások, munka, sport, stb, stb... Szóval ha még ez nem lenne elég akkor még máshol is helyt kell állnunk, és kiállnunk magunkért. Szimpla hétköznapi eset, békés utazók a villamoson akik már alig várják hogy hazavergődjenek este 8 kor. Minden nyugodt, csendes csak az ajtócsengő fülbemászó bőgése zavarja meg a csendet, gondoljuk ez épp elég. Felszáll 3 jókedvű kislány és barátaik, nevetnek-ezzel nincs is baj, csak hát azért látszik csöpp szemükön hogy nem teljesen önmaguktól ilyen jó a kedvük. Kismama édesdeden mosolyog a csöppségére. Az emberek unottan bámulnak ki a szinte végeláthatatlan sötétségbe. Egyszer csak sűrű dohány füstbe borul az egész vagon, és hozzá rögtön mérges techno zene párosul. Valahogy nem így képzelem el az önfeledt szórakozás utópiáját, a villamosnak tiszta késdobáló feelingje lett azonnal. Az emberek nyugodtan bámulnak tovább, néha-néha megvető pillantásokat vetnek az evolúciós fejlődés vakvágányára. Az ember felméri a helyzetet és meglepődik azon hogy semmi nem történik, senki nem mer közbelépni, mindenki másra vár és ez egy eléggé nagy probléma és ez szerintem minden elárul egy társadalomról. Emlékszem egyszer hatalmasat estem egy buszmegálló előtti jégen és amikor megpróbáltam felkelni alig ment mert egyszerre 18 an próbáltak felsegíteni. Itthon már rögtön részeg vagy:) Visszatérve "villamosunk hőseihez" akik csak ülnek és azon gondolkoznak , hogy miért pont ő tegyen valamit amikor van más is. Közben ránézek az ártatlan anyukára és kisdedére aki tehetetlen pillantásokkal néz körbe. Felállok és lassan megközelítem a füst epicentrumát. Nyugodt hang lejtéssel tudukra adom hogy ne haragudjnak de ez nem a dohányzókocsi és legyenek szívesek ezt enyhén "napszámos" viselkedésükkel ne minket hanem kedves édesanyjukat boldogítsák. Kidobják a csikkeket a villamos ablakán. Én naívan gondoltam hogy ezzel a dolog, el van intézve....Alig ültem le már rögtön egy másik szállra gyujtottak rá. Béketűrö embernek tartom magam, és nehéz kihozni a sodromból de eldöntöttem hogy nem engedek a 48-bol. így hát nem zavartattam magam a csőcselékhez beszélve inkább az utasokhoz fordultam és szónoklatom után már a kisebbségből többség kerekedett. Megállítottuk a villamost és letaszigáltuk a beszívott tiniket. Kisgyerek gügyögést és kacagást hallok már csak. Leszállok nem érzek semmit csak kissé elszomorodom hogy ez ilyen nehézkesen ment, ilyenkor legszívesebben máshol lennék és elgondolkozom azon hogy miért várunk és miért nem cselekszünk. Egyik barátom szavai csengnek a fülembe, hungarians are incredbly talented and smart, but they can only make other people richer. Egy kis talpraesettség, kurázsi, spiritusz, valahogy kihalt belőlünk pedig ettől leszünk hasznos tagjai egy társadalomnak.

2008. december 9., kedd

Majmok- bolygója

Nem semmi heteken vagyok túl én sem hiszem el de igen írók mert van időm és tudok miről...Tiszta téboly van odakint a városban. Mindenki meg van őrülve hogy télapóra vagy karácsonyra beszerezze ajándékait. No persze sok fajta vásárló van: van aki konkrétan tudja mit akar és azonnal leemeli a számára kívánatos terméket a polcról, van olyan aki csak lézeng próbál találni valami nagyon hasznosat, és van olyan is aki bármiáron meg akar szerezni egy terméket. Az ilyen humanoid példányok a legrosszabbak, alattomosak, hanosak és kellő agresszióval esnek neki a vásárlásnak, és baromira türelmetlenek, néha olyan érzése van az embernek mintha nem is a Földön, hanem a majmok bolygója cmű film forgatásán lenne. Kellő utálattal és megvetéssel tekintek az ilyesfajta humanoidokra, biztos vagyok benne hogy már mindenkinek volt hozzá szerencséjük, mert mindenütt ott vannak. Sajnos be kell hogy lássuk hogy a Karácsony és a télapó is sokat veszített a hagyományos értékekből, a mai gyerekek már nem érik be olcsóbb kisebb ajándékokkal, mint régen, nagyrészük inkább a szürreális játékok világába menekül, és Karácsonykor is különféle lövöldözős játékok jelentik számukra a meghitt hangulatot. Ez egy kissé lehangoló, de ugyanakkor be kell látnunk hogy egyre inkább ebbe az irányba halad a világ, és mi is megyünk vele. Sajnos mi hagyomány kedvelők egyre kevesebben vagyunk de azért reménykedhetünk benne hogy az értékeinket és tradiciónkat lesz aki megőrzi és tovább adja. Érdekes nálunk ez egyre inkább kihalóban van, vajon mi lehet ennek az oka?